A látvány kicsit olyan, mint ezek a kulcstartó méretű kutyák, amikor felöltöztetik őket, de végül is nem néz ki rosszul a bőr bevonat a tankon és a sárvédőn.

Az olaszok ismét nagyot alkottak, a ferrarai műhelyben egyedi merevváz készült a blokk köré, amibe előre egy springer villát helyeztek. Ez túl hosszúnak bizonyult, és mivel megvágni nem akarták, így az alsó tengelytartó himbát „L” formára alakították. Megmaradt azonban a régi lyuk is, így a tengely áthelyezésével pár perc alatt show állásból közlekedhető hasmagasságúvá alakítható a gép. Ez azonban még nem minden, mert a villa első szárának hossza állítható, mégpedig az építők szerint 4 fajta versenyhez (flat track, salak, dirt track és hill climb) Nem igazán hiszem, hogy ezzel a motorral bármilyen versenyen részt kellene venni. Főleg nem hillclimb versenyen, mert oda talán kevés lenne annyi, hogy fél collal lejjebb állítják a villát aztán pofával nekirohannak a hegynek egy gyűrött TAJ kártyával a zsebben. 

A kerekek meglepő módon Uralból érkeztek, előre egy csipkés félfékdobos változat került, hátra pedig az újabb teli fékdobos. Nem egyszerű műszaki kihívást jelentett az eredetileg lábkuplungos megoldáshoz kialakított váltót kézi vezérléshez alakítani. Végül olyan összetett csigarendszert kellett alkalmazni, amivel az egyiptomi piramisépítők minimum 200 évet spóroltak volna...

A cikk további része a Wild Magazin most megjelent 220-as számában olvasható. Ne feledd ha előfizetsz, közel féláron juthatsz újsághoz!