A távolban orientális ritmus szól, az arab sátrak tövében húst sütögetnek, gyerekek fecsegnek. Felettem csillagos az ég, meteorhullás várható, ezért néha hullócsillagot kémlelve fel-felnézek. Net nincs, telefonkapcsolat is alig-alig, az elmúlt napok élményei csak tolulnak, ezért írni kívánkozik.

Kellemes szellő fújdogál, nem lehet több 28 foknál, holott néhány órával ezelőtt Al Hamrában még 47-et mértem. Jóformán Omán tetején ülök – kb. 3000 m magasan. A 3400 méteres csúcson katonai létesítmény található (a hegy tövében, egy csekkpontnál vissza is fordítottak). Viszont a vöröslően kopár ománi kanyon és az egész Gulf legmagasabb hegyei innen a legszebbek. Hogy hogy jutottam ide? Már mesélem is…

Ha érdekel, milyen egy teljesen más kultúrájú országban motorozni, keresd a 239. számunkat az újságosoknál! Érdemes sietni, már csak a héten van módod megismerkedni Oman jellegzetességeivel (no meg a sok minden mással, amiről szó van okberi számunkban.) :)