Hazaértem. Akárhogy is nézzük, fél év távollét után jól esik végre más motort is szerelni, mint a sajátomat. Persze nem csak ebből állt az a 34.000 kilométer, amit az idei évben sikerült megtenni.

Mesélhetnék arról, hogyan sátraztam méteres hóban Kanadában, miként bilincseltek meg Coloradóban, milyen volt egy 5 méteres cetcápával úszkálni Mexikóban, az El Diablo Run–on motorozni, vagy 2600 éves fák között hangyának érezni magam észak-Kaliforniában, a hetvenötödik Sturgis Rally pedig már csak hab volt a tortán.

A sors fintora, hogy a motort csak két darabban tudtam hazahozni, és egyben a legjobb bizonyíték arra, hogy nem az emberek veszélyesek az utazókra nézve, hanem a hivatalok és hivatalnokok. Persze az időjárással is vigyázni kell, meg a mosómedvékkel, de erről majd hamarosan olvashattok bővebben is. Könyv formájában tájékozódhattok majd, ki volt az a magyar gróf, akinek emléktáblát állítottak a Halálvölgyben, ahol később egész fegyverarzenált próbálhattam ki, és arra is fény derül, hogy a féllábú mexikói sztriptíz táncosok nem csak valami Tarantino film szüleményei.

Figyeljétek a Wild honlapot a további infókért.

Roland