Robi (az Apa) még csak most debütál a Wild oldalain, de a Felvidéken játszódó történet másik két főszereplője már ismerős lehet számotokra. Dávid (a Fiú) Warriorja a 196-os számunk címlapján büszkélkedett, a BLC vezér Baculnak (a Barát) pedig lassan már itt is rajongótábora alakul ki, annyi motorépítését mutattuk be (a műlt hónapban pl. a Rézangyalt).

És most ugorjunk vissza az időben! Április havában jártunk, amikor Bacul bemelegítésként mindent ledobált a vázról, vagyis jó szokásához híven atomjaira bontotta a motort, és leszedte a vázról az összes kiálló nyúlványt is. A farrészen ejtett némi változtatást, majd a felnikkel együtt feketére festette a vázat. Mivel otthon egy mini CBR600-as bányát üzemeltet, ezért nem volt kérdéses az első teleszkóp kiléte. 14 centit kivett a hosszából, hogy a motor elejét lejjebb lehessen engedni. Az első felni BNW F650, a féktárcsa szintén, a nyereg VFR 750, a gumi pedig 3.00 x 19” Avon Speedmaster. Az első sárvédő a gyári maradt, csak erősen meg lett kurtítva.

A kiflik átalakított CBR-ek, az alsó fekete, a felső pedig krómos–ezüstös porfestést kapott. A BLC tagjai az utóbbi árnyalatot ezen a motoron kísérletezték ki: az első lámpa, a teló és a motordeklik is ilyen ezüstös porfestéssel lettek kicsinosítva.

Az első lámpa 1400-as Intruder hagyatéka, csak a felfogatásokon kellett változtatni. A Rézangyalhoz hasonlóan a két fék ezen a motoron is közösített, vagyis egy karral működtethető. Az első–hátsó fékhenger VFR 750-ről származik, a markolatok katalógustermékek. A kormány 22 mm-es Accel, az egy darab árva visszapillantó pedig Magazzi.

A kipufogódobok az olasz Biker’s Crown-tól származnak, a könyökök gyáriak, némi átalakítással. Egyelőre még nincsenek kinyitva, majd a tulajdonos eldönti, hogy mennyire tetszik neki így a hangjuk. A bandázsolásra csak azért volt szükség, mert a könyököket Bacul ugyan feketére tervezte, de már a homokfújást sem bírták volna ki maradandó egészségkárosodás nélkül.

A teljes cikkért keresd a Wild magazin 243., februári számát!