Az elmúlt másfél évben a motorkerékpár ipar talán legfondorlatosabb beharangozó kampányán vagyunk túl. De miért is spirázták ennyire túl a bevezetést?  Talán mert egy legendás típusról, kategóriájának egyik etalonjáról van szó...

13 évvel a legenda gyártásának befejezése után pedig ismét ott figyel a szalonokban az Africa Twin. A teljesen megújult modell tesztelését az Africa Twin Club Magyarország presije vállalta, így a leghitelesebb forrásból ismerhetjük meg a Honda újdonságát.

A klasszikus Dakar Rallye az egyik legkeményebb verseny volt, aki ezen indult, napi többszáz kilométert tett meg csutkagázon a Szahara homokjában. Vagy éppen kősivatagban, nappal 40-45 fokban, éjjel gyakran fagypont alatt. A gyárak is hamar felismerték ennek a reklámértékét. A verseny amatőrkorszaka talán 1986-ban ért véget, amikor a Honda megalázó vereséget mért a mezőnyre a vadonatúj 750-es, V2-es motorjaival. Sőt, ezt még háromszor megismételték! 

Ezen motorok utcai változata lett az Africa Twin, amely 1988-ban került forgalomba, s hamar a világjárók kedvence lett. Egyszerű felépítésű, robosztus, megbízható szerkezete tökéletesen megfelelt akár a kazah sztyeppékre, a mongol pusztákra, vagy az Andok hágóinak felfedezésére. De a Dakar Rallye széria géposztályának trófeája is hamar begyűjtésre került! Akármennyire is népszerű volt a típus, a továbbfejlesztés helyett 2003-ban Hamamatsuban  leállt a gyártósor, és igazi utód nélkül beszüntették a gyártást. Azóta évről-évre reppentek fel fantáziarajzok, hogy újra lesz... de mindhiába.

Eddig.

Felébresztem a vasat, ami a csodálatosan kihangolt kidörrentőn (ami akkora, mint egy ipari poroltó) trombitálja világra jókedvét. Amíg melegszik, azon morfondírozok, hogy ha streetlegalban ennyire hangos lehet egy kipuff, akkor sok motornak miért van olyan hangja, mint amikor egy gyerek belefingik a bilibe?

Bowdenes a kuplung, de könnyen jár, a váltó határozottan veszi az egyest, és már ugrik is a csikó. Ahhoz képest, hogy egy, azaz egy km van benne, minden flottul műxxik, még egy gyors fékpróba a Honda udvarán, s gyerünk tankolni! Péntek délután és 4 fok van, csúcsforgalom, a budaörsi körfogókban óvatosan borogatom, csúszik még az új gumma, meg ugye tartozik egy igen szép adat a géphez: 4.1, millióban. Nem szeretném odadörzsölni a talajhoz...

Reggel, amíg melegszik, körbejárom, nézegetem. Egy idő után az az érzetem támad, hogy nagyon átgondolt, jól kitalált motor ez. Az airbox a kormánynyaknál, akksi a hengerek tövében, kis csomagtartó a nyereg alatt, ahol az eü. csomag pont elfér. A tank talán takarhatná jobban a blokkot, jobban hasonlítana a régire, a miniszoknya a csajokra való. A nyereg alatti oldalidom is takarhatna többet, ahogy az XRV-ken, bár a technos külső most divatos. De ez nem szobor, úgyhogy nyeregbe! 

A vadonat gép zokszó nélkül azt csinálja, amit akarok, könnyedén döntögetem jobbra-balra, hogy melegedjenek a gumik. Eszembe jut az egyik konkurens típushibája, így megfordulok az úton.

Sikerül. :) A kormány jó nagy szögben alászedhető, így egy normál úton is lazán meg lehet fordulni egy íven. Szűk helyen ez fontos, bár nem könnyű megoldani a vastag teleszkópos motorokon, itt sikerült. 

A teljes cikket a Wild magazin 244. számában találjátok, érdemes figyelmesen átolvasni, ez csak egy aprócska ízelítő volt az élményből.

Ha nem találod már az újságosoknál (amire van esély, hisz már két hete kapható a márciusi szám, nem tudunk garanciát vállalni arra, hogy még nem kapkodták el), akkor gyere el most hétvégán az EMAT-ra (Hungexpo, 2016.03.18-20.), és keresd a Wild standot a G-pavilon átjárójában, mi pedig rögtön a kezedbe nyomjuk a kívánt lapszámot :)