Nyugdíjasként nem kell feltétlenül otthon ülve panaszkodnunk, szidni az aktuális kormányt, és kapálni a paradicsomot a kiskertben. Van ennél jobb móka is.
A „nincs időm” és „nincs pénzem” típusú kifogásokat legtöbb esetben agyunk generálja, hogy könnyebb legyen elfogadni: nem merünk belevágni semmi újba. Az életkor előrehaladtával pedig egyre nehezebb fejest ugrani az ismeretlenbe. De nem Ron Fellowes-nak, a hetven éves ausztrál nyugdíjasnak, aki 1910-es soros négyhengeres FN-jén egyenesen Nepálból motorozott el idáig, és Belgiumba tart.
Az 500 köbcentis, egyfokozatú váltóval szerelt motor végsebessége 100 km/óra de Ron elmondása szerint 45-50 km/óránál nem szokott gyorsabban menni a rossz utak és a vékony gumik miatt. „Sokszor kérdezik, hogy hány lóerős a gép, erre azt szoktam válaszolni, hogy 4 de ebből 3 a blokköntvény alján pihen”- meséli. 40 éve vette és egy évtizedet töltött azzal, hogy működőképessé tegye. Kicsit Burt Munro-ra emlékeztet a figura, aki szintén nem adta fel az álmait és 68 évesen állított fel rekordot Bonevillben (amit máig nem döntöttek meg).
Felesége Lynn is vele utazik, stoppal, busszal, vonattal követi férjét, ő volt az, aki folyamatosan emlékeztette Ron-t fogadalmára, miszerint ha 100 éves lesz a motor, elmotorozik vele a gyártási helyére. 
Idáig 13000 km-t tett meg Indián, Pakisztánon, Iránon, Törökországon keresztül, és rengeteg kalandban volt része. Egy ízben majdnem elvették a forgalmi engedélyét, mert abban 1970-es gyártási év szerepel, mivel a számítógépben ez volt a legkorábbi dátum. Törökországban egy fickó a motor kerekét tisztogatta, amikor forgatni kezdte, az beindult, emberünk meg majdnem szívrohamot kapott, sehogy nem értette, hogyan indulhatott be. Egyszer megállították az utcán Pakisztánban, a vacsorameghívás a rossz angol tudás miatt úgy hangzott: „Kérem jöjjön velünk, mert a barátaim meg akarják enni önt vacsorára” 

Ehhez hasonlókat olvashattok Ron blogján:  http://oldblokeonabike.com/

(R)