Etté’ Ottó? Nem, Ottó kétté…és nyolc henger! A MotoGuzzi Otto egyedülálló próbálkozás volt az 50-es években, V8-as motorja a kor összes vívmányát felvonultatta.
Az Otto olaszul nyolcat jelent, utalva a nyolc hengeres erőforrásra. Nevezik még Moto Guzzi V8-nak is, de ez nem keverendő össze a közismert V7-el, ami még véletlenül sem 7 hengeres.
Ekkor még nemcsak a V2-es blokkjairól volt híres a gyár, készítettek fekvő egyhengerest, sorkettest, 3 és 4 hengerest keresztben és hosszában egyaránt. ’54-ben, a Monzai Grand Prix után jött az isteni szikra, gyártsunk keresztben V8-as versenymotort. 1955-57-ig szerepelt különböző versenyeken, de miután a gyenge futómű és váz miatt a pilóták jobban féltek tőle, mint Chuck Norristól, a mérnökök is belátták, zsákutcába futottak.
A blokk vízhűtéses volt, és mindössze 500 cm3, vagyis egy henger űrtartalma alig volt több egy feles pálinkánál. A mindössze 45 kg-os erőforrás 78 lóerőt teljesített elképesztő 12000-es fordulaton. Dupla felső vezérműtengellyel rendelkezett és minden hengernek külön karburátor jutott, a beállítására minden bizonnyal hivatásos puzzle kirakó és kártyavár építő embereket szerződtettek. A végsebesség több mint 280 km/óra volt, amivel 20 évvel előzte meg a korát.

(R)