Az ötlet hibátlan, a kidolgozás vérprofi, de valami mégis hibádzik. A supermoto sportban megszokott csúsztatások és ugratások ezzel a motorral nem fognak összejönni.  
A mázsát alulról nyaldosó blokk tömege hamar átveszi az irányítást a kanyarban, és fájdalmas bizonyítékot kaphatunk a fizika törvényeinek valósságáról. A 101 lóerő nem jelent mentőövet szájraesés ellen, ebben a sportban az alacsony tömeg mindennél többet ér.Persze ez egy showbike, valószínűleg sosem állítják egykerékre, nem fogják kormányvégig dönteni és lapjával karcolni a betont.

A supermoto építő kézikönyv első oldala úgy kezdődik: végy két Excel kereket. Gyakorlatilag ez az egész stílus legjellemzőbb eleme, ugyanaz mint a streetfighterek égnek meredő segédváza, a café racerek csutkakormánya, vagy az NDK sportolónők bajusza.
A Beringer Aerotec fékek jobban lassítanak mint egy gramm holland „Yellow Haze” márkanévre hallgató cucc, nem is csoda, speciálisan supermoto-hoz lettek fejlesztve. Világítás nem kell, egyébként is, a supermotosok szerint csak egy dolog van ami jobb ennél a sportnál, azt pedig sötétben is kiválóan lehet csinálni. A minimalizmus jegyében készült a tank is, az űrtartalmát illetően nem bocsátkoznék találgatásokba, nem kizárt hogy több olaj fér a motorba, mint benzin. A Mikuni HSR 42 karburátorral megbolondított blokk ereje viszont sokkal nyilvánvalóbb, simán felgyűri a tektonikus lemezeket.    

A teljes cikket a Wild Magazin 206-os számában olvashatjátok, melyet már karácsony óta megvásárolhattok az újságárusoknál.

(R)