Körversenyeken nem indították, ahhoz nem volt elég megbízható, inkább teljes áramvonalidomot akasztottak rá, és  elnevezték delfinnek

A meglévő 350 köbcentis soros kéthengeres motort 500 köbcentire növelték és egy kompresszort helyeztek a hengerek mögé. Teljes áramvonalidom került a gépre, a Continental speciális gumikat fejlesztett, majd az egész szettet és Wilhelm Hertzet kivitték egy 6,8 kilométer hosszú egyenes útszakaszra. A mechanikus levegőtömörítő előnykovácsoló berendezés kiválóan tette a dolgát, 110 lóerő érkezett a hátsókerékre, az új abszolút kétkerekű világrekord pedig 290 km/órára módosult. Wilhelm a németek bálványa lett, és 4 évre világrekorder. 
1955-ben az újzélandi Joe Wright 8 km/órával gyorsabb időt ért el Vincentjével, és ez hamarosan bökni kezdte a németek csőrét. ’56-ban egész hadseregnyi mérnökkel vonult fel az NSU, ezúttal a Utah állambeli Bonneville-ben.
A 4 sebességes 500-as motor maximális fordulatszáma 8500 volt, itt adta le a 110 lóerőt. Delphin III névre keresztelték a formája miatt, mert a pilóta sehol nem látszódott ki az idom alól, ami vákuumfóliaként illeszkedett Wilhelm alakjához. Szigorú diétára fogták, félő volt ugyanis, hogy az amerikai ételek miatt felszed pár kilót és esetleg nem fér majd be a burkolat alá.
A veszély azonban nem csak a pályán volt jelen, Wilhelm váratlanul lemondta azt a tengerentúli hajóutat amivel a versenyre igyekezett és pár nappal későbbi járattal ment. Okos döntés volt, az első hajó ugyanis elsüllyedt az óceán közepén, senki nem élte túl.

Ha kíváncsi vagy hogyan folytatódik a sztori, és vajon visszaszerezték-e a németek a dicsőséget, akkor futólépésben indulj meg az újságárus irányába és vedd meg a 207-es Wild-ot! 

       
(R)