A H-D FXR kultuszmotorrá érlelődött az évtizedek alatt, ahogyan a Harley Davidson és a Marlboro Man is kultuszfilmmé vált. Minden a ’90-es évek elején kezdődött, amikor még menő volt a Bon Jovi, és Mickey Rourke arca sem kezdett vizuális fegyverré válni a rengeteg plasztikázástól.

Zrinszky Róbert nagy rajongója a filmnek, így magától értetődő volt, hogy előbb utóbb egy 1985-ös FXR-rel tér vissza Németországból. Azért onnan, mert itthon kevesebb van belőle, mint csigaházon a kúpcserép. A motor a King Machine műhelyébe került, hogy pár hónap múlva egy replika formájában szülessen újjá.
Ákos, a műhely tulajdonosa még emlékszik, amikor a ’90-es évek elején VHS kazettán vért izzadva kockázta ki a megfelelő részeket, hogy jobban lássa a motor részleteit. Ma ez két klikkeléssel elérhető, akárcsak az összes adat, méret, villaszög, kormánykiemelés, hasmagasság, stb.
Első körben a vázról lekerültek a felesleges kinövések, fülek, ragyák, majd a blokk mögötti rész lemezelése következett. A sárvédőtartó nyúlvány az enyészeté lett, akárcsak a két hátsó teleszkóp. Helyükre progresszív rugózású, 30 cm hosszú acélcső került, ami az optikai élményt valószínűleg jobban fokozza, mint a komfortérzetet.
A Sportster első villa szintén a levesbe ment, helyére egyedileg mart alumínium kiflik kerültek, egy King Machine által gyártott gömbcsuklós villaszög átalakítóval, így a gyári 30 fok 42 fokra változott. Az FLH alsó csizmákkal is volt munka, azok ugyanis ovális keresztmetszetűek, amit egy titkosított eljárással a multiplikátoros telebabrátor segítségével kör alakúvá kellett tenni. A sárvédőtartó fülek is lekerültek, majd az egész kapott egy kiadós polírozást.
Sportster agy és 21-es felni házasságából született az első kerék, ami duplatárcsássá lett alakítva, hogy a két darab 4 dugós PM fékkel ütőképes fegyvert alkosson a „bocs, nem láttalak” típusú eléd kanyarodó idióták ellen. Ugyanezek ellen került fel az irányjelző is meg a visszapillantó tükör, ami a filmben az eredeti motoron nincs. Igaz, az eredeti motorral egykerekeznek és 10 méteres ugratásokat csinálnak merevvázzal, ami teljes képtelenség, hisz’ mindenki tudja, hogy erre Chuck Norris-on kívül senki nem képes. Hátul is maradt a gyári fék, ami elég is a 16”-os küllős kerékhez. A gumi nem túl széles, a 150-es Metzeler Marathon pont megfelel a filmben látottaknak.
A lábtartók az eredeti pénztárcagyilkos Jaybrake helyett a King Machine saját termékei, ezek jobban is illeszkednek Róbert méreteihez. A kormány is a megadott paraméterek szerint készült, 80 cm széles és 6”-os kiemelőkön kapott helyet. A tank két féldarabból álló Evo Softail tank, ami egy 22 cm széles lemezsávval került összekapcsolásra, természetesen látszó hegesztési varrattal, ahogyan az a filmben is feltűnik (ezt VHS-ről kikockázni legalább akkora móka lett volna, mint vasmacskát addig simogatni, míg el nem kezd dorombolni). Egy régi stílusú tankpanel lett rá felépítve, amit a ’40-es ’50-es években használtak.
A fényezés feladta a leckét, mert a legapróbb oxidáció is csúnya rozsdafolttá fajulhatott volna a víztiszta szinter alatt. Gittelésre sem volt lehetőség, és a felület struktúrájának csiszolással történő kialakítását követően már megérinteni sem lehetett kézzel. A tankon látható kártyalapok annyiban különböznek az eredetitől, hogy a filmben Mickey Rourke haverjainak monogramja szerepel rajtuk. Róbert haverjai és Mickey Rourke haverjai halmazainak közös metszete erősen a nullához konvergál, így ezek nem kerültek fel. A váz kétszínű fényezést kapott, alul fekete, felül pedig törtfehér. Az átmenet elködölése a vázcsövek kusza erdejében nem is volt olyan könnyű feladat.
Közben a váltó és a blokk sem kerülte el a végzetét, mindkettő atomjaira lett bontva. Utóbbi új dugókat és fúrást kapott, Andrews vezérműtengely, S&S karburátor és Screamin’ Eagle gyújtáselektronika gondoskodik arról, hogy az eddig TÜV elnyomás alatt szenvedő Evo blokk végre fellélegezzen. A drag pipe csövek pedig vígan harsogják a világba, amit már Mickey Rourke ’91-ben megmondott: „Jobb a tűzben égni, mint a húgyban ázni.”