Az igazán jó nőre nem kell a vakolat, festék nélkül is megállja a helyét. Ez volt a német Thunderbike csapatának elmélete, amikor a névadásra került a sor. A történethez azonban hozzátartozik az is, hogy ennek a nőnek a plasztikázása 150 000 dollárba került. Drága győzelem volt, de mindenképpen megérdemelten lett az idei Motorépítő Világbajnokság 1. helyezettje a német csapat motorja.
A Thunderbike nemcsak építőműhely, több annál. H-D kereskedés, amely motoros találkozókat szervez, és saját alkatrész katalógust is megjelentet. És hogy-hogy nem, a székháza 30 km-re van a jövő évi világbajnokság esseni helyszínétől! Nem hiszek az ufókban és a legújabb, Chemtrail névre hallgató összeesküvés-elméletben sem, de ez a győzelem túl jókor volt, jó helyen. Andreas Bergerforth kiváló üzletember, mert 2013-ban mindenki a Thunderbike műhelyére lesz majd kíváncsi, és május 10-12. között nemcsak az orgona fog nyílni, hanem a pénztárcák is.
Andreas elmondása szerint a motort a húszas, harmincas évek jégmotorjai inspirálták, ami már csak azért is sántít, mert akkor még ez a sport nem létezett. Sokkal valószínűbb, hogy a Thunderbike-nál sokat nézegették Shinya Kimura motorjait. Ez nem feltétlenül rossz dolog, kicsit olyan, mint az alkohol. Rengetegen belehalnak, de legalább annyian születnek is miatta.
Az 1984-es vashengeres Sportster blokk az egyik utolsó mohikán az Evo-k érkezése előtt. Idén a vb-n három is volt belőle az első tízben. A PainTTless blokkja azonban jelentősen különbözik az eredetitől, még a tervezőmérnök anyja sem ismerne rá. Két hátsó hengerfej került fel, ráadásul úgy, hogy az elsőt 180 fokkal elforgatták. Az egyliteres blokkot két Amal Monoblock karburátor eteti, pont eggyel több, mint gyárilag. Korhű mágnesgyújtás gondoskodik a szikráról, 1938-as Bosch Magneto forog a gyári dinamó helyén. Ez az erőforrás pont 50 évvel idősebbnek néz ki, mint amennyi valójában.
A gyári himbaházak sziámi ikerként összenőve születtek, de Andreas a szétválasztás mellett szavazott, így most csak egy olajvezeték a kapcsolja őket össze. A váltóházat levágták, helyére egy harmincas évekbeli Harley VL 750 háromsebességes váltója került.
A kézimunka mennyisége elképesztő, a kidolgozás páratlan, a beleölt munkaóra pedig a végtelenhez konvergál. Szinte csoda, hogy ez a gyerek 8 hónapos kihordási idővel született, különösen akkor, ha hozzávesszük az 1:1 méretarányú tervek készítését, és azt, hogy minden nagyobb elemről fa modell készült.
A váz teljesen egyedi, mint szinte minden ezen a motoron. Az első villa megoldása rém egyszerű, egy merev száron csúszkálnak a perselyek, amikhez az első kerék kapcsolódik. Bár a homokra kevésbé érzékeny, mint a svájci óra, azért Dakar ralin nem indulnék vele. A biztonságos (?) megállásról a fékdobba rejtett apró tárcsa gondoskodik, ezzel a megoldással már találkoztunk párszor. Meglepődnék, ha a 20 cm-es tárcsa nagyobb fékerőt produkálna, mint nagyapám 28-as Csepel biciklije. Órákig szemezgethetünk még az apróságok között, és mindig fogunk találni újabb mazsolát a palacsintában. A farokidomba rejtett olajtartály részleteit, a gázbowdenek himbáit vagy a primerlánc feszítőjét, amik egyenként is iparművészeti alkotások.