Custom építés Japánból

Az előző számunkban bemutatott japán Harley építés után máris itt a következő, mely jóval formabontóbb. Már önmagában az sem semmi, hogy egy akkumulátor nélküli, mágnestekercses 47-es Knucklehead került show bike sorsra. De, hogy az alakja milyen szokatlan!

A szigetországban szép számban jelen lévő Harley tulajdonosok legnagyobb része egy valamiben teljesen egyetért: akár épített, akár széria, csak a régi Harley a trendi! Ha valaki Twin Cam-mel közlekedik, azt nem veszik motorosszámba, ha Evo-val, akkor csak nem szívesen köszönnek neki. Ciki. Normális a Shovel, de az igazi menők Panhead-del vagy még inkább Knucklehead-del próbálkoznak.
Meglepő módon a letűnt típusokból elképesztő arrafelé a választék. Rengeteg van! Ennek oka nem csak a világ egyik legerősebb fizetőképes keresletének maradék üzemképes állományt odaszívó hatása, hanem az alkatrészeiből egyenként még ma is összerakható új blokk lehetősége, akár komoly technikával is. Így a most bemutatott gép egyáltalán nem megy ritkaságszámba.
A japán Luck Motorcycles által épített Knuckleheadet egy technikailag nagyban eredeti, felújított blokk hajtja, összesen 1200 cm3-esre fúrt hengerekkel. A blokk látványa makulátlan, feketék a hengerek, a kartert kivéve pedig minden polírozva van. A gyári, sallangmentesített váz jól engedi láttatni a különálló négygangos, eredeti váltót a berúgókarral. Önindító és akkumulátor nélkül, egyszerű mágnestekercses gyújtással az indítási procedúra maga az álom, hacsak nem egy piros lámpánál fulladsz le, amikor áll mögötted a sor. Na ez a motor nem az a „szépen, feltűnés nélkül beindítjuk, és elmotorozunk” fajta. Megkeressük a felső holtpont előtti helyet, gyújtásra rakjuk, pontosan tudjuk, mekkora gázfröccsöt húzunk, és ráugrunk a berúgókarra. Ha siker van, a két egyedi, töküres, esőgyűjtő kémény durván közvetíti azt az álomhangot, amit bizony már CD-n is kiadtak…
A motor a végletekig egyszerűsített. Nincs első fék, ezáltal megszűntek a kormánykezelőszervek – na persze ehhez kellett a lábvezérlésű kuplung is. A gázbowden a kormánycsőben megy, a benzincső pedig egy kis technokrata részletet ad a csilivili choppernek. A blokk bal oldaldeklije egyszerűen megszűnt, és simán életveszélyes módon pörög a lánckerék az erősített, száraz, Luck Motorcycles kuplunggal együtt. A kuplungpedál legalább kiakasztható, de ez akkor is nagyon merész!
Az építésnél az egész motor megőrizte a retro jelleget, de néhány egészen extravagáns lépést is tettek, ami a szokatlan mivoltát félretéve, igen látványos eredményt hozott. A leglényegesebb az ACE magasra nyúló tank, és a springervillához ritkán használt stílusú, magas, szinte vezethetetlenül keskeny kormány.
Ez a kettő határozza meg leginkább az összenyomott chopper jelleget.
Nézzük az apróságokat! A kormány enyhén előrehajlik a springer vonalához képest, az összetartó függőleges csöve pedig gyűrűs jellegű. Akárcsak a kéziváltó irgalmatlanul hosszú rúdja. Az olajtartály full egyedi, megfelelő mennyiségű cirádával. Tulajdonképpen ezek a cirádák tolják egy kissé a giccs irányába a motort. A sárvédőtartó, a szegecselt ülés a kígyóbőr betéttel és a szemcsés metálbordó szín (persze ez szubjektív) még éppenhogy a „feltűnő” halmazban marad. Ami talán túlspira, az a váltókar figurája és három ikertestvére a tankon!
Ízlésesek a lámpák. A hátsó egy 40-es Fordról származik. A közel egyforma méretű, 18 collos retro Firestone gumik a 40 küllős kerekekkel együtt meghatározzák a látványt, a szokatlan formájú tank mellett a valóságosnál nagyobbnak tűnnek. Első sárvédő – akárcsak az előző számunk japán Harley-jánál – nincs!
A japán építőműhely műve bemutatómotornak készült, de gyorsan elkelt. Az érte leszurkolt összeg forintban kifejezve tizeneggyel kezdődött…

Retép