Technokrata világunkban mindent megpróbálunk kategorizálni, ezért az egyre divatosabb café racer stílusba próbálom kényszeríteni ezt a motort. De valóban az? Bár majdnem minden szempontból megfelel az előző számunkban közölt építési elveknek, a technika nem az utcai versenyek hőskorára utal, és a térhálós hídváz is szokatlan. Ez nem café, hanem radical racer!

A festészetben az angol tájképfestők vezeték be, majd a francia impresszionisták tették teljessé a plen air fogalmát, amely kötetlen fordításban annyit jelent: ki a szabadba. Otthagyták a műtermek zárt terét, a beállított csendéleteket, a fantázia szülte tájakat, és a nyílt, kék ég alatt keresték a szépet a világban. A Ducati tervezői sem szeretik a bezártságot, a motorjaik általában szemérmetlenül mutogatják mindazt, melyet más gyáraknál fedelek és burkolatok alá rejtenek. Ezért szépen kell nekik megoldani a „rejtett” részleteket is.