Elôzmény, avagy a hihetetlen történet
Elôször nem akartam hinni a fülemnek. Újszilváson leült az asztalomhoz egy hosszú hajú srác, és bemutatkozott:
– Dr. Vajda Márk vagyok. Zavarhatlak?
Újdonsült ismerôsöm hosszú hajú, bôrruhás ember, és ha nem a motorosok között élnék, bizony meglepôdtem volna, hogy diplomás emberrel – sôt: orvosdoktorral! – ülök szemben. Egy történetbe kezdett. Olyan mesének hangzott, ami szép lenne, ha igaz volna, de mint tudjuk, pont ezekben esetekben szokott az élet valamilyen akadályt gördíteni a megvalósítás elé.
Vajda doktor 2003 augusztusa óta dolgozik mentôorvosként. Amikor már belerázódott a munkába, hallott egy ötletrôl. Dr. Kunetz Zsombor volt az, aki elôször felvetette, hogy a vonulások meggyorsítása érdekében be kéne vetni motorkerékpárokat is, ami jelentôsen lerövidítené az orvos helyszínre jutásának idejét. Külföldi tapasztalat már volt ezen a téren, tehát egy bevált rendszert lehetne ezzel meghonosítani az Országos Mentôszolgálat keretén belül. Fôleg a fiatalabb orvosok voltak azok, akik azonnal helyeselték az ötletet, köztük Vajda doktor is. Leveleztek más országok mentôszolgálataival, ahonnan vagy kaptak választ, vagy nem, de ahonnan visszaírtak, csak kedvezô tapasztalatokról számoltak be. Azoknak, akik mindennap motoroznak, nem is kell mondani, mennyi elônye lehet egy zsúfolt városban, vagy a Balaton csúcsforgalmában a kétkerekû jármûnek. Tulajdonképpen senki sem ellenezte, inkább azokkal a pesszimistákkal kellett megküzdeni, akik azt mondták, hogy a katonás merevséggel dolgozó Országos Mentôszolgálatnál ezt úgysem lehet bevezetni, és hiába minden próbálkozás.
Két év azonban hosszú idô, és a sok levélváltás, internetes adatgyûjtés során már olyan beszámolót tudtak összeállítani, amivel muszáj volt foglalkozni a vezetés magasabb szintjén is. A fiatal orvosok dolgát megkönnyítette az is, hogy olyan ember került az OMSZ élére, aki a terjengô pletykák szerint reformokat akart bevezetni a szolgálatnál, ráadásul még motorozott is egy Suzuki LS 650-nel.
A motoros mentôszolgálat ügye rendezôdni látszott. Nem volt a motorra pénz, de megvolt az akarat, hogy 2005 nyarán bevethetô legyen az a néhány orvos, aki vállalta a motoros vonulást. Természetesen Vajda doktor köztük volt.
Itt ért véget a történet az újszilvási sörsátorban. Abban maradtunk, hogy a motoros mentô érdekes, majd szóljon, ha lesz belôle valami! Nem bíztam a folytatásban, mert túl szép volt mindez ahhoz, hogy igaz legyen.

Összeáll a csapat
Pedig kár volt olyan pesszimistának lennem. A lelkes mentôorvosok jól dolgoztak, és ezúttal megtalálták azokat az illetékeseket, akik készséggel segítették a motoros mentô létrejöttét. Még az orvosi kamara elnöke is elismerôen nyilatkozott, sôt elképzelhetônek tartotta azt is, hogy a jövôben elvállaljon ilyen szolgálatot.
A legnagyobb kérdés az volt, hogy honnan kerítsenek motort? Az OMSZ-nek nem volt pénze arra, hogy egy ilyen kísérletre ekkora öszszeget elkülönítsen. Megkülönböztetô jelzéssel eddig csak rendôrök motoroztak Magyarországon, ezért szinte természetes volt, hogy BMW-t alakítanak át mentônek. A német márka importôrével azonban megrekedtek a tárgyalások. Vajda doktor ekkor a kakasdi Yamaha-kereskedôhöz fordult segítségért, aki ismert volt karitatív tevékenységérôl, és az ô segítségével a Yamaha Hungária az OMSZ rendelkezésére bocsátott egy FJR 1300 túramotort.
Négy orvos kitartásának köszönhetô a motor, természetesen belôlük alakult az elsô személyzet. Mind a négyen motoroztak már korábban is, sôt Vajda doktor igen sokat mozog együtt a South-Western Bikers nevû baráti társasággal. Az új Yamahával egy napig ismerkedtek az örkényi versenypályán, majd a motort elvitték az OMSZ mûhelyébe, hogy életmentésre alkalmas jármûvet készítsenek belôle.
Amikor meglátták a mentôsök a kész motort, sokaknak elállt a lélegzete. A három dobozban minden megvolt a teljes munkához. Tulajdonképpen a hordágy és az oxigéntartály kivételével a felszerelés megegyezik egy rohamkocsi berendezésével. A megkülönböztetô jelzéssel, szirénával ellátott motor látványos matricázást kapott, és amikor mindez valósággá vált, a korábbi pesszimisták már elkezdték a puhatolózást, hogy miképpen lehetne nekik is erre a motorra kerülni.
De ez egyelôre azok kiváltsága, akik végig hittek a mentômotorban.
A motor körzetéül a Balaton déli partját jelölték ki, tekintettel a nagy turistaforgalomra és az M7 autópálya közelségére. A balatonlellei mentôállomáson van a helye. Egyelôre ezt egy kísérletnek tekinti az OMSZ, ezért csak hétvégén ügyelnek a motoros orvosok, és majd szeptember végén fogják értékelni a munkájukat.

Beállok mentôsnek
Vajda doktor betartotta az ígéretét, és rögtön szólt, amint elkezdték a munkát. Tartottak egy sajtótájékoztatót, amire nem sikerült eljutnom. Mások sem törték magukat, egy-két televíziós rövidhírtôl eltekintve nem vetett nagy hullámokat a motoros mentô híre a média tengerében.
A sajtótájékoztatókat egyébként sem szeretem. Jobban szeretek úgy foglalkozni a riportalannyal, ha minden idejét nekem szentelheti, és csak az én kérdéseimre figyel. Ezért abban maradtunk, hogy beköltözöm egy hétvégére a lellei mentôállomásra, és árnyékként követem a mentômotort.
Behurcolkodom Vajda doktor ügyeleti szobájába, ahol még éppen találunk egy helyet a matracomnak.
– Nem zavarom az állomás munkáját?
– Senkinek semmi köze hozzá, hogy ki kísér el engem a bevetésre – nyugtat meg Vajda doktor. – A szobámban pedig az alszik, akit engedek. Egyébként is szüksége van most az OMSZ-nek a nyilvánosságra.
– Nem irigykedik senki sem rátok?
– Dehogynem! Sok mentôs csak azt látja, hogy jön egy laza srác hosszú hajjal és bôrnadrágban, aztán villog a szolgálati motorjával, és népszerûsíti magát. De tudod mit mondok én erre? Orvos vagyok, amire büszke lehetek. Életeket mentek, és ha néhány perccel hamarabb érek oda a helyszínre a motorral, már sokkal nagyobb esélyem van arra, hogy segíthetek a rászorulón. Ezért igenis büszke vagyok a motoros szolgálatra, mert nem kis munkám fekszik benne. Akik irigykednek rám, azok nem is sejtik, mennyit kellett nekem tanulni, hány éjszakát kellett átvirrasztani ahhoz, hogy most jól érezzem magam. Életem a mentôzés, ráadásul ezt motorral tehetem. Az vesse rám az elsô követ, aki nem lenne büszke az én helyemben!
Miután elrendeztem a cuccaimat, ruhapróba következik. A terv szerint a saját motorommal követem a mentôt. Mivel a Kockáson nincs megkülönböztetô jelzés, legalább a ruhámmal jelezni szeretném, hogy a csapathoz tartozom. Kapok egy ugyanolyan dzsekit, amilyet Vajda doktor visel, de sárga OMSZ-jelvényes mellény már nem jut nekem. Nem baj, majd igyekszem nem lemaradni a Yamahától. Ha elég szorosan a nyomában maradok, talán rám is kiterjed majd a sziréna hatalma.
Négy évig dolgoztam egy klinikán, ezért félig-meddig szakértôként veszem sorra a Yamaha felszerelését. A legfontosabb az EKG-val egybeépített defibrillátor, ami alkalmas arra is, hogy transthoracalis pacemakerként mûködjön, vagyis a mellkasra helyezett elektródákkal kívülrôl stimulálja a szívet. Található a dobozban a volumen pótláshoz szükséges összes eszköz, amivel lehet vénát biztosítani, centrális és perifériás vénabiztosításhoz szükséges cuccok, többféle infúzió, rengeteg kötszer, fertôtlenítô szerek, olló, csipesz, fogó, reflexkalapács és egy gyógyszertáska. Van egy szívó, ami nagyon sokszor kell a légutak biztosításához. Maga a felszerelés a motor árának többszöröse. Például az a laryngoscop-készlet, ami elengedhetetlen a megfulladást gátló tubus behelyezéséhez, jóval több, mint százezer forint. És ez csak egy tolltartónyi doboz, amihez hasonló még számtalan található a két oldalkofferban.
A legfelsô dobozba került az EKG, ami miatt megemelkedett a Yamaha súlypontja, mert a készülék majdnem tíz kilogramm. A mérete miatt viszont nem volt neki máshol hely, de a gyári doboztartó helyett egy maszszív segédvázat kellett készíteni hozzá.
A szívó lábbal, illetve a túlnyomásos lélegeztetést biztosító ballon kézzel mûködik. Az elsôdleges ellátás a legfontosabb Vajda doktornak, amíg kiér a mentôautó, addig kézzel is tudja nyomkodni a Ruben-ballont.
– Az oxigén nem hiányzik?
– Ez már jelentôsebb átalakításokat igényelt volna. Ez a motor még most éli a gyermekkorát. A dobozokban még szükség lenne rekeszekre, biztonságosabb, praktikusabb elhelyezésre. Az oxigén azért nem létfontosságú, mert ha én a beteget már intubáltam és lélegeztetem ballonnal, akkor tulajdonképpen nem az oxigénen múlik az állapota, az inkább a hosszabb távú kezeléshez szükséges.
A leltár után fotózni megyünk a partra. Szerencsére elég szabadon használhatják a motort, sok kilométert elszámolhatnak üzemi útnak.
A fônökség szerint inkább menjen a Yamaha, mert ezzel nô a személyzet gyakorlata. Ha azért következne be egy baleset, mert a mentôorvos még nem szokott össze a motorral, az sokkal többe kerülne az OMSZ-nek, mint néhány indokolatlanul megtett kilométer.

A bevetés
Eseménytelen hétvégét fogtunk ki. Az persze örvendetes, hogy nem történik baleset, de ha nincs bevetés, akkor nem gyarapodik a mentômotor statisztikája, ami a végsô értékelésnél a kísérlet ellen szólhat. Vajda doktorban ég a tettvágy, egyrészt a Yamaha kihasználtsága miatt, másrészt bosszantja, hogy ilyen szép hétvégén nem tud motorozni a büszkeségével. Az az érzésem, hogy ha valakivel akár egy karcolás is történne, a percek alatt odaérô Vajda doktor kezei közül csak múmiává kötözve kerülne ki.
– Balesetek bekövetkeznek, ebbe bele kell törôdni. Ha pedig meg kell történnie, legalább akkor legyen, amikor tenni is tudok valamit! – bosszankodik a doktor.
Éppen a lellei móló végén vagyunk, amikor megszólal a mobiltelefon. Lábsérülés a szabadstrandon, innen néhány kilométerre. Pillanatok alatt menetkészek vagyunk, a mentômotor elôrehúz, a folyamatosan ordító szirénája elôl meszszire félreállnak az emberek, szinte sorfalat álló közönség elôtt érünk ki a közútra. Mivel a motor nem annyira feltûnô, mint egy mentôautó, a sziréna továbbra is megszakítás nélkül szól. Nem maradok le tôle, tíz méteren belül követem mindenhová, így marad annyi ûr mögötte, hogy elférek én is az autók között. Arra számítottam, hogy küzdeni kell a forgalommal, de az autósok tiszteletben tartják a megkülönböztetô jelzést, és van, aki még a járdára is felgurul, hogy elférjünk. Szerintem sokan rendôrnek nézik, és meglepôdnek, mikor a mentôjelvényes motor megelôzi ôket.
A szabadstrand bejáratánál némi kérdezôsködés után toronyiránt megyünk a csúszda felé, ahol a baleset történt.
A mentômotor láttán a strandolók sejtik, hogy miért vagyunk ott, zokszó nélkül eltûrik, hogy a leterített pokrócok között lavírozzunk, nemsokára már látjuk is, amint egy integetô lány fut felénk. A riasztástól számított második percben Vajda doki már a lábsérültet vizsgálja. A tizenéves lány arcán látszik, hogy nem ilyen mentôre számított, a társasága is meglepôdve áll, mikor a hosszú hajú orvos letérdel a fûre.
Egy mentô megjelenése önmagában is érdeklôdést kiváltó esemény, de a piros-szürke Yamaha valóságos szenzáció. Elôször csak óvatosan közelítenek, de késôbb már messzirôl futnak az emberek, és gyûrûbe veszik a sérültet. Megpróbálom hasznossá tenni magam, és távol tartom azokat, akik túl közelrôl szeretnék nézni a sebesült ellátását. Közben Vajda doktor telefonon szállítókocsit kér. A szállításhoz rögzítik a beteg lábát, majd Vajda doktor munkája véget ér az adatok felvételével.
Néhány bátrabb kíváncsiskodó fényképezôgépes mobiltelefonnal környékezi a motort.
– Mindig ilyen népszerû vagy? – kérdezem a doktort.
– Újdonság. És az embereknek tetszik.
– Öreg, te orvos vagy? – furakodik közénk egy köpcös, tetovált felsôtestû fiatalember. Szemmel láthatóan abban az állapotban van, amikor az alkohol hatására mindenkivel barátságot akar kötni.
Megnyugtatjuk, hogy Vajda doktor valóban orvos.
– Ezzel nyomulsz? Komolyan? És tépsz ezerrel? Komolyan nyomod kékkel a forgalomban? De komoly! Öregem, te vagy a legfaszább gyerek a parton! Nyomod kékkel, aztán segítesz mindenkinek… Öregem, te nagy vagy!
De nem mindenki nézi a motoros mentôt ilyen jó szemmel. Akadnak olyanok, akik – azért, mert a motorkerékpárt komolytalan jármûnek tartják – úgy vélik, ez nem más, mint néhány fiatal srác szórakozása. Amikor visszatérünk a lellei mólóra, hogy befejezzük a fotózást, egy fürdônadrágos ember (talán a közeli léggömbárus) kérdôre vonja
Varga doktort, hogy miért száguldozott az elôbb az emberek között.
A doktor hiába magyarázza neki a riasztást, az csak köti az ebet a karóhoz, és felelôtlennek nevezi.
– Az a baj, hogy ilyenkor nem állhatok le vele vitatkozni úgy, ahogy megérdemelné – magyarázza dr. Vajda Márk este egy teraszon vacsora közben, már megnyugodva – Nem tudom, rendôrrel is mert volna-e vitatkozni? Nem a magunk szórakoztatására szereltük fel a megkülönböztetô jelzést, ha pedig használni kell, akkor nem késlekedünk. És sietünk. Nem kívánom neki, hogy egyszer hozzá kelljen így rohannunk, de azt hiszem, akkor kicsit más véleménnyel lenne a gyorsaságunkról.
A parkolóban álló mentômotor az esti Balaton sztárja. Szinte nincs ember, aki ne vetne rá egy-egy pillantást, állandó vakuvillanások kereszttüzében áll a különleges Yamaha. Mindenki tudja, hogy az egyenruha vonzza a nôket. Most a Yamaha az egyenruha, a motoron tényleg jól néz ki a mentôszolgálat festése. Vajda doktor állandó nôi pillantások között mozog, csak egy szavába kerülne, és azt a lányt vihetné el motorozni, amelyiket csak akarná. Az biztos, hogy ha feltûnik az úton, ô a Balaton legnépszerûbb motorosa.

Richard