Amikor a német Thunderbike cég bemutatta a 280-as hátsó kereket, elôször egy nagyon alacsony építésû koncepciómotorba építették be, amelyet „Hardrace” névre kereszteltek. Csaknem mindenki el volt ájulva, hogy mit ki lehet hozni egy XV1600-as Yamahából. Kivéve Tomot, aki a blokk teljesítményét kritizálta. Persze ez valahol érthetô is, hiszen ô akkor már büszke tulajdonosa volt egy Thunderbike motornak,
a „Freestyle”-nak.
Fordítás: NaNa
Fotó: www.thunderbike.de

Szóval Tom meglátogatta Andreast, a mûhely vezetôjét, és rávette, hogy tervezzen egy olyan motort, amely majdnem ugyanolyan, mint a „Hardrace”: olyan lapos, amilyen csak lehet, de rövidebb, és sokkal, de sokkal erôsebb. A Thunderbike csapata nem csak hogy követte a Tom piszkos gondolatai által kreált pszichedelikus fantazmagóriát, hanem még meg is toldották néhány olyan új ötlettel, amit még eddig soha nem alkalmaztak motorkerékpáron.
Tervezéssel teltek-múltak a nappalok és az éjszakák, mindig felmerült valami új ötlet. Mire a végsô megoldás megszületett, a stressz már megtépázta a srácok idegeit, csaknem ráment a szívükre… Így aztán a készítendô motort „Hard Attack” névre keresztelték – az angol szívroham szó kifacsarásával, hogy a név emlékeztessen a „Hardrace” motorral való rokoni kapcsolatra.
A rokonság persze egyértelmû, még ha történt is néhány újítás. Az újszülött sokkal erôsebb és sportosabb lett. A Big Bore Kit segítségével a hengerûrtartalma 1800 köbcentinél is nagyobb lett valamivel, szép erôs nyomatékgörbével, 87 lóerôt produkál 174 Nm-nél. 80 km/óránál mérve 40 Nm-rel több mint a gyári XV eredménye, és alacsonyabb fordulatnál sokkal nagyobb a nyomaték.
A hajtómû egy teljesen új, megerôsített vázba került. Az alacsony váz okozta az elsô nagy galibát is, ugyanis nem maradt hely az akkumulátornak. Ha az ülés alá tették, a felsô széle öt centiméterrel kijjebb lógott az ülés szintjénél. Kisebb akksit nem tehettek bele, mert az gyenge lett volna. A hatalmas dugattyúkkal és ezzel a kompresszióval nem mûködött volna az önindító sem.
Egy komplett délután azzal telt tehát, hogy a fiúk négykézlábra ereszkedve kúsztak körbe-körbe a motor körül az akksival a kezükben, és mindenhova odapróbálták, ahova csak lehetett. Több tucat ötletet is elvetettek, mikor valamelyikük rájött arra, hogy a legtöbb esetben a kifogás a lengôvilla volt. De miért lenne útban éppen a lengôvilla? Hiszen rengeteg hely van a közepén??? Tehát újra kiszerelték a motor hátulját, és az akkumulátor tartóját szépen felszerelték a lengôvilla belsejébe.
A lengôvilla lett tehát motor hátuljának legfontosabb része. Tom ugyanis sokkal rövidebb lengôvillát szeretett volna, mint amilyen a „Hardrace”-ben van, és az ülést is alacsonyabbra képzelte el. Így aztán készült egy komplett hátsó idom lemezbôl, ami az ülést és a hátsó sárvédôt is magában foglalja. Egy ilyen alacsony építéshez csak egy igazán vékony ülésszivacs illik, ami spártai ugyan, de jól néz ki. A Tricky Air Ride fantázianevû hátsóteleszkóp Kit, valamint a rövid, széles sárvédô segítségével sikerült elérni, hogy a 280-as hátsó gumi igazán megmutassa magát a hátulról érkezôknek.
Elöl a széles, négy fokos dôlésû villa tökéletes úttartást biztosít. Az alacsony kormány, az oldalra szerelt rendszámtábla, és a fekete fényezés még brutálisabb külsôt kölcsönöz ennek az amúgy is tekintélyt parancsoló gépnek, ahogy a jobb oldalra kihozott Wildcharger-Mikuni légszûrô is.
Mikor a gép elkészült, Tomnak már egy rossz szava sem volt. Csak egyszerûen büszke volt, hogy az övé lett Európa legkülönlegesebb, és legújabb épített Yamahája.