A rat rod egy újkeletű kifejezés. Az ilyen kocsikat ötven éve egyszerűen hot rod-nak hívták. A spártai egyszerűségű, pillekönnyű, szélsebes, felsrófolt jószágokat bontóból származó, használt alkatrészekből dobták össze.
– Szöveg: Csöbi Gabi, Fotó: Retép –

Az ilyen jellegű autók célja megdöbbentő formával, alacsony költségvetésből a legmagasabb sebességet kihozni. Mivel a legtöbbször a fényezésre már nem tellett, így maradt a rozsdás kaszni vagy a matt alapozó. Amerikában a ’80-as, ’90-es évek méregdrága, csillogó street rod-jai mellett napjainkban ismét feltűntek a régi időket felidéző verdák. Ezeket hívják ma rat rod-nak.
Egy budapesti gépészmérnök srác, Gajdos Attila is hasonló cipőben járt, mint fél évszázaddal ezelőtti, tengerentúli rodder társai. Pénze kevés, de akarata annál több volt, hogy hot rod-on száguldhasson. Lelkesedéséhez járult még a mérnöki tapasztalat, szerszámok, és némi elfekvő, látszólag pusztulásra ítélt, bontott alkatrész.
Elszánt hazai építőnknek nehéz feladata volt, mert úgy szeretett volna egy klasszikus építésű hot rod-ot létrehozni, hogy élőben ilyen járművel még nem volt alkalma találkozni. A szóba jöhető alkatrészek formái messze állnak az általában használt T- és A modellek vagy a ’32-es és ’34-es Ford kupék világától, és az olcsón elérhető hozzávalók, a 20-25 éves alkatrészek, a hajtáslánc, a radiál gumik sem igazán tartoznak a „vintage” (régi, klasszikus, márkás dolog, nosztalgia – a szerk.) kategóriába. De nincs mese, abból kellett gazdálkodni, ami kéznél volt!
Attila elsőként egy lepusztult ’37-es DKW-t talált. A német kétajtós kocsiszekrény már újkorában is elég groteszk jelenségnek számíthatott, és így szétrohadva még inkább. Ezért Attila minden szívfájdalom nélkül felapríthatta.
Az alváz tehát a DKW-ből jött át. Minden sallangot levágtak róla, a hátuljától is megszabadították, és teljesen új hátsó gerendát valamint plusz merevítéseket kapott, az új elképzelésnek megfelelően. Az első és a hátsó futómű, az erőátvitel a V6-os motorral egy 1980 körüli, randa, kocka Ford Granadából érkezett.
A legtöbb problémát a karosszéria megformázása okozta, hiszen
a semmiből kellett dolgozni. A végeredmény eléggé ipari hatású, mivel a kivitelezést semmiféle műszaki rajz, gondos tervezés nem előzte meg. Ennek az volt az oka, hogy Attila még nem a tökéletesre törekedett. Nem akart elsőre egy hosszú évekig tartó építésbe belevágni. Ezt a kocsit csak tanulmánynak szánta, játéknak a téli, unalmas esték hasznos eltöltésére.
A munkálatok az előző télen, decemberben indultak be. Az első feladat az üzemképes donor-Granada „boncolása” volt, a tényleges építés csak a két ünnep között kezdődött. A hosszú tél alatt Attila szabadidőt, fáradtságot nem kímélve gyúrta a vasakat rendületlenül, és alig több mint négy (!) hónappal később, a tavasz beálltával a műhely körüli ócskavasakból egy igazi patkány született.
Attila már az elején tudta, hogy nem élete gépét fogja elkészíteni, de a játék tapasztalatgyűjtésre kiválónak bizonyult. A tavasz beköszöntére készen akart lenni. Régóta vágyott rá, hogy egyszer egy radikális rod-ja lehessen, amivel cirkálhat a budapesti utcákon.
Álma hamar valóra vált, mikor az áprilisi Kincsem parki Overdrive Amerikai Autós Fesztiválra már „P”-rendszámos szörnyetegével repeszthetett át a Belvároson, a polgárok legnagyobb döbbenetétől kísérve.
Az első út alatt semmi műszaki hiba nem történt – bár még az utolsó éjszaka is szereléssel telt, így a találkozóra Attila és párja úgy indult, hogy addig az autót még ki sem próbálták.
Egy másik aggodalom is felmerült: milyen lesz annak a rat rod-nak a fogadtatása egy amerikai autós találkozón, amelyik egyetlen tengerentúli alkatrészt sem tartalmaz?
De hova mehetne az ilyen magányos „rodder” farkas, ha nem egy USA autós összejövetelre, ha hot rod találkozók még nincsenek hazánkban? Bár jó esélyt jelenthetne, ha a már népszerű motoros találkozók, rockabilly fesztiválok és rock klubok a motorosok mellett lehetőséget adnának a hot roddereknek is.
Attiláék kételye a Kincsem Parkba érkezve nyomban elszállt. A fogadtatásuk pozitív volt, hatalmas érdeklődés vette körül a első magyar négykerekű patkányt. Ugyan az amerikai autósok között akadtak „profik”, akiket meglepett, hogy egy ismeretlen arc egyszer csak megjelenik valamivel, amit eddig még senki nem mert Magyarországon megcsinálni. De aki mer, az nyer!
Mások fel is rótták a forma hibáit, kritizálva például a farrész vonalvezetését vagy más részleteket. Ezek a „szakemberek” viszont mind elmentek egy valós hiányosság, egy rod-os alapszabály mellett, miszerint sárvédő nélküli hot rod-on nem illik független első felfüggesztést alkalmazni! Ezt persze Attila is jól tudta, de elsőre ennyire futotta időből, pénzből, energiából.
A lelkes építő előtt is egyértelmű hiányosságok és kritikák ellenére
a masina – a találkozó egyetlen hot rod-jaként – nagy sikerrel debütált, majd nem sokkal később a Mystery Gang tavaszi rockabilly fesztiváljának tévés bemutatóján is szerepelt. És az egyik legrangosabb német magazin, a Smokin’ Shutdown honlapján is feltűnt, mint az első kelet-európai rat rod, egyenesen Magyarországról!
A gyors siker után nem csoda, hogy Attila hamar vételi ajánlatot kapott, így ősszel újult erővel és számos tapasztalattal vághat bele második építésébe, amiről reméljük, hamarosan beszámolhatunk.
Mondjon bárki bármit, az első hazai rod már gurul, és rendszámos! És valóban egy vérbeli retek, patkány a javából!