A Hot Rod történelem az 1920-as években született. Őshazája az Amerikai Egyesült Államok, itt és ekkor kezdték az akkori fiatal srácok a maguk módján egyedivé tenni az autóikat. Cél az egyedi megjelenés mellett a nagyobb sebesség elérése is volt. Lekerültek a „felesleges dolgok” az autókról, úgymint a sárvédők, a motorháztetők vagy a fellépőpadok. Az akkori „ős” illegális versenyeken már sok ilyen „felspécizett” autó vett részt. A hétvégeken versenyeztek, a hétköznapokon pedig közlekedtek velük. Ezek voltak a „gowjob”-ok (roncsautók).
Az idők során egyre több autóversenyt rendeztek, melyek a mai Hot Rod versenyek ősei. A II. világháború befejeztével a férfiak – elsősorban a háborúból hazatért katonák – nagy lelkesedéssel (és némi pénzzel) visszaszerezték a régi autóikat, vagy vásároltak egy másikat a háború előtti autók hatalmas kínálatából. Ezeket alakították át Hot Rod stílusban.
Az 1950-es évek nagy fellendülést hoztak a Hot Rod kultúrában, tulajdonképpen ebben az időszakban alakult ki a mai Hot Rod őse. Mára a Hot Rod misztikus világa az egyik legnagyobb embertömegeket megmozgató hobbivá, sporttá, életstílussá vált. A Hot Rod kultúra köré épülő különféle iparágak dollármilliárdokkal járulnak hozzá számos ország költségvetéséhez.
A Hot Rod világa egy különleges, kissé különc világ. A különbözőség vágyának kiteljesedése. Ennek alapja az érdekes, egyedi autócsodák megépítése, birtoklása, szeretete. Ez a Hot Rod kultúra. Olyan, mint a motorépítés. Csak autóból.
Cerka

Az 1933-as szép hölgy Ausztráliában született újjá, kisszériás (50 darab alatti) gyártású roadsterként, de már újkorában is ritka darabnak számított. (A cabriolettel ellentétben a roadsternek nincsenek oldalablakai). A Dodge-ok akkoriban Ausztráliában a Fordoknál és Chevyknél finomabb kidolgozású, igényesebb, viszonylag ritkább vasak voltak.
A gép tulajdonosa a dél-ausztráliai Adelaide-ben élő Dirk Evers, aki már harminc esztendeje épít Hot Rod-okat, mivel egészen fiatal srác korában rabul ejtette ez a stílus. Néhány évvel ezelőtt talált rá a ’33-as Dodge Roadsterre. A lelet egy igen rossz állapotú, hiányos karosszériából és néhány alkatrészből állt.
A több évig tartó munka a váz kijavításával kezdődött. Közben párhuzamosan folyt a hiányzó eredeti és az utángyártott alkatrészek beszerzése újság-, és internethirdetések, illetve barátok segítségével. (Ezekhez a 60-80 esztendős autómatuzsálemekhez – Magyarországról figyelve igen meglepő módon – sok alkatrész, karosszériaelem beszerezhető még.) Az alvázkeret a korróziós hibák orvoslása mellett egy 12 pontos, úgynevezett „K” megerősítést kapott, elsősorban a nagyobb motor és motorerő következtében megnövekedett csavaró igénybevétel miatt.
A gépjárműtest belső vázszerkezete akkoriban még javarészt fából készült, amely a majd’ 70 év alatt alaposan tönkrement, szétrohadt. Ennek szerepét egyedileg legyártott acél zártszelvény vázkeret vette át, 20 x 20-as anyagból. Az ajtók és a tűzfal megerősítésére erősebb, téglalap keresztmetszetű zártszelvényeket alkalmaztak. Sok átrozsdásodott részt saját készítésű egyedi elemekkel (csomagtartó, gerincek, pántok) kellett cserélni, vagy kiváltani. A hátsó belső sárvédők javítása is igen komoly melót jelentett. A két ajtó borítása, a tűzfal szintén házilag gyártott elemekből készült. A Hot Rod ékessége, a hűtőrács is igen rossz állapotban volt. Felújítása sok időt és türelmet igényelt.
Az autó egy tető nélküli gép, ami nem okoz problémát Ausztrália déli részén, ahol felettébb ritka a borús, esős időjárás. Ez egy úgynevezett „Hi-Boy” roadster, így hívják azokat, melyeknek egyáltalán nincs teteje, nincsenek első- és hátsó sárvédői, fellépőpadjai, külső ajtókilincsei. Az első tengelyen lévő, átlagos méretű kerekekkel ellentétben hátul lényegesen nagyobb átmérőjű és jóval szélesebb papucsok terpeszkednek. Ez a stílus a ’40-’50-es évek Hot Rod kultúrájához tartozik.
A váz, a kaszni profi, lelkiismeretes előmunkálatok után „midnight black” (éjfekete) fényezést kapott, a hűtőrács, a kardán és a motoralkatrészek pedig tűzpirosat. Ez a két szín igen jól harmonizál egymással.
Az első fényszórók a tengerentúlon jól ismert „Dietz” márkájúak. A lámpák új helyre kerültek, lejjebb és közelebb a hűtőrácshoz, mivel a sárvédők ugyebár lekerültek a gépről. A hátsó lámpák és a pici indexek jól illeszkednek az összképbe. A belső ajtókilincsek és zárszerkezetek ’60-70-es évekbeli típusokból származnak.
Az utastér részben polírozott alumíniummal „bélelt”, az ülés vázszerkezete más típusokból készült. Borítása a hazájában „Tuck’n roll” néven ismert, piros műbőrből igényesen, profi módon elkészített darab.
A háromszemélyes utastérben biztonsági övek is vannak. A belső teret egy különleges fakormány ékesíti, és kiváló minőségű Hi-Fi berendezés segíti a kellemes haladást.
A motor egy ’54-es Dodge Red Ram donortól származik. Amerikából kellett beszerezni, mert Ausztráliában nem gyártották ezt a 241 köbinches, V8-as „HEMI” blokkot. Ritka, híres motortípus. Az ilyen motorral gyártott autók számos sikert értek el az indianapolisi és daytonai versenyeken. Ez a motor indította el a „HEMI” legendát. Ilyen típusú motorok ma is készülnek, például a Chrysler 300 C csúcsváltozata is ilyennel szerelt.
A motor teljes felújításon esett át, és az autó díszeként, a nyitott oldalú motortérben trónol. Erősített belső alkatrészeket, nagyobb leömlőket és 3 db Holley karburátort kapott.
Biztonsági szempontból is tuti a gép: engedélyezett szélvédőüveg, lámpák, indexek, megerősített futóművek, kormánymű, korszerű fékrendszer. Az autó stílusa tökéletes. Gazdája, ha csak teheti, beleugrik és „tolja neki”. Már több mint egy éve rendszeresen használja. Tagja az ottani Rebel’s (lázadók) Hot Rod klubnak, és a találkozókon, összejöveteleken mindig megjelenik a roadsterével.
Dirk köszönetet mond barátainak, ismerőseinek az önzetlen segítségért, mert munkájukkal többen is hozzájárultak az egyedi és különleges ’33-as Dodge Roadster megalkotásához.

Cerka – Tomasz

Techno:

Motor: 1954-es Dodge Red Ram „Hemi” 241 köbinch
Porlasztók: 3 db 94-es Holley Offenhauser Intake Manifold
Sebváltó: Dodge 904 torque flite high stall converter
Differenciál: Dodge 8.75 323 rövid áttétel
Első futómű: Super Bell 4”-os ültetés; gázos lengéscsillapítók (4 bar)
Kormánymű: ’64-es Plymouth Barracuda Flaming river
Hátsó futómű: erősített; gázos lengéscsillapítók (4 bar)
Első fék: Alloy Girlock tárcsafékek
Hátsó fék: Dodge 12”-os külsőbordás hűtésű dobfékek
Első kerék: 6x15” American torque thrust felnik; 165x15” Jetzon gumik
Hátsó kerék: 10x15” American torque thrust felnik; 285/70x15” BF Goodrich gumik
Alváz, kaszni: Acél, zártszelvénnyel erősített; szélvédőből 2” levágva
Kárpit: „Red tuck n roll” ülések, belső
Építette: Dirk Evers