Viszonylag ritkán találkozhatunk a közutakon repülőgéppel, különösen nem úgy, hogy folyamatosan egy motor halad mellette. Ha mégis, akkor csakis Tóth Henrik keze lehet a dologban, akinek az amerikai sas- és az indiánformára gyártott oldalkocsival szerelt motorjait már láthattátok – például a Wild címlapján.

A Yamaha alapokra épített oldalkocsis motor egyébként mélyebb tartalommal bír: a második világháborúban harcoló katonák hősiességének állít emléket. Henrik ezért is választotta egy korabeli repülőgép formavilágát kiindulási alapnak.
„A legnagyobb nehézség talán az volt, hogy a repülőgép-forma harmonizáljon a motorral, úgy, hogy ne legyen amorf, és összességében jól illeszkedjenek egymáshoz. Sok-sok óra rajzolás után következett a hungarocell-forma elkészítése, és mikor ez rendben volt, csak utána vágtunk bele a kialakításba…” – mondja Henrik, és igazából csakis elismerően beszélhetünk a végeredményről.
Hogyan sikerült? A harmónia teljes, és ez azért különösen nagyra becsülendő, mert a részletek elvben komoly méretkülönbségeket kívánnak. Egy repülőgép jóval nagyobb egy motornál, és akkor ott van még az autókerék, a benzineskanna és a lőszerláda méretének aránya. Ha ez eddig nem lenne elég bonyolult, a fedélzeti géppuska és
az utaskabin előtti vázcső arányait kellett még eltalálni, valamint azon az apróságon túllépni, hogy ha tényleg lenne szárny, az a közlekedésre alkalmatlanná tenné a vasat. A felsorolt elemek többségét méretileg kissé eltorzították, a kellő összhang érdekében.
A részleteket figyelve megérthetjük, miért is nyerte meg a motor a Magyar Bajnokság legjobb radikális díja mellett a legjobb kézi munka díját is. Ötezer szegecs van a repülőgép testébe fúrva és egyenként megfestve, mivel a műgyantafelület tökéletes lemezhatását így tudták elérni.
A tatai BSP műhelyben készült oldalkocsi (oldalrepülő?) előtt egy légcsavar van, a hozzá tartozó hathengeres csillagmotorral, mely természetesen makett, de az élethű fajtából. Még gyertyakábeleket is kapott. Mintegy orrdíszként emelkedik ki a célzókör, bár a géppuska eredeti helye a bal hátsó sarokba szerelt lőszeresláda. A géppuska elhelyezésének technológiája még nem teljesen kiforrott, mivel a fotózásra jövet az eszköz lemaradt.
A kabin teteje az eredetihez hasonló sínrendszeren húzható el. A fékezetlen oldalkocsi-kerék mellett még egy benzineskanna segíti az összképet – és tesz újabb húsz centit a teljes szélességhez.
A motor oldalára áttérve egy, az amerikai hadsereg színeiben pompázó járművet figyelhetünk meg. Az egyedi tank fém, a különleges sárvédők műanyagok (BSP, Tata), a lábtartók pedig töltényhüvelyekből készültek. A fémmunkákban Fekete Attila komoly segítséget nyújtott.
A lámpák valóban katonaiak, rajtuk van a repülők számára a fényforrás erős fényét a repülők elől eltakaró szerkezet is.
Hátsó keréknek (akár az oldalkocsin) egy 15 collos VW felni került be, 195/50-es gumival. A nyereg egy veterán munkagépről származik, a kormány pedig módosított Harley-Davidson. A kormány elég tiszta, és a kuplung is lekerült a kézi váltókarra.
Fényezés előtt még betekerték a motor nagy részét marhabőr csíkokba, egészen különleges, plasztikus felületet biztosítva.
Henrik még idén Olaszországba, majd Franciaországba készül vele, de a nagy terv jövőre egy amerikai körút.

Retép