A motorépítő bajnokságok eredményhirdetésein a magabiztos esélyesek általában annál inkább örülnek, minél később hallják a nevüket. Már csak a freestyle első helye volt hátra, amikor Stellan Egeland meghallotta a nevét. Diadalittas üvöltéssel közeledett a színpad felé, de a tavalyi győztes, a japán Chicara azonnal útját állta. A nyakába ugrott…

Stellan persze rövidesen túljutott a gratulációkon és a csókokon, így átvehette a gyűrűt, a kupát és az elismeréseket. De nézzük csak meg, mivel nyerhetett ez a Nyolcszelepes Hulster névre keresztelt impozáns salakmotor!
A szintén SE Service által épített, tavalyi EB második, VB harmadik helyezettnél, az általunk is bemutatott Essox Lucius-nál Stellan még vastag kerekeket használt. A Hulster-nél viszont már beállt a sorba, és 23 collos átmérőjű, alig 2,75-ös szélességű, bütykös Mitas Speedway gumikat választott, ezzel is karcsúsítva a motort. A kecses, oldie formavilág mellett igen komoly szerepet kapott a technika látványa, láttatása. Olyan részletek is látszanak, mint a primer hajtás, a nyitott kuplung, a szelepek vezérlése, az első teleszkóp állíthatósága vagy akár a gázbowdenek elvezetése. A már-már szinte kötelező csúcs-építészeti trükköt nem játszotta meg, miszerint a vázat olajtartálynak használná. Az olajtartály a váltó és a blokk alatt kapott helyet, mivel a salakmotor blokkmagasságát nem kell annyira levinni, mint egy átlagos mai show-építésnél. A legalacsonyabb pont tehát az olajteknő.
A motort egy Knucklehead blokk hajtja, és még mielőtt továbbmennénk a hajtómű elemein, itt időznünk kell egy picit! Szokatlan különlegességet vállalt be a svéd műhely: a henger és a hengerfej, hasonlóan a motor legnagyobb részéhez, házilag készült. A henger full egyedi, és bronzból lett kimunkálva, persze a persely kivételével. A stílusában hasonló, ám sokkal több meglepetést tartogató hengerfejnek sincs párja a világban. Különösen azért, mert nyolcszelepes!
Ez a nyolcszelepes technikai alkotás természetesen a (akkori) kor szellemének megfelelően láttatja a szelepek mozgását, ami a Knucklehead nem túl nagy maximális fordulatát figyelembe véve folyamatosan érdekes vizsgálati tárgy. Egyedileg készültek a nyomórudak, a szeleprugók, -fészkek, vezetők, tartók és egyáltalán minden azon a környéken!
A váltó a nemzetköziség jegyében egy négysebességes Nortonról került be, amit a hajtómű nyitott lánchajtáson és nyitott kuplungon keresztül működtet. Önindító és akkumulátor nincs, de a jármű könnyen indul.
A svédországi Skogas-ban működő műhely annyira törekedett a hangulat pontos visszaadására, hogy még egy gyújtáskikapcsoló biztonsági karperecet is felszereltek, ha a Hulster-rel salakverseny közben netán elcsúsznának. Mert a biztonság mindenekelőtt, bár – elvben – ennek kissé ellentmond a nyitott primer.
Ha versenyzésre adnánk a fejünket, a salakmotor versenyeken nem annyira szükséges az első fék. Ezzel nincs is semmi gond, de a hátsó fék is csak egy jelképes átmérőjű dobfék, melynek a hatékonyságáról Stellan így nyilatkozott: „A legtöbb probléma a pályán gázadással is kikerülhető, így a fék szerepe szinte elhanyagolható…”.
Nos, ezek a kiállításmotorok valóban nem a motorozásról szólnak, így művészeti alkotásként, és semmiképpen sem a praktikusság szempontjából kell a lámpák elhelyezését is vizsgálnunk!
A Hulster 8 hónap alatt épült meg, ami nem túl hosszú idő, hiszen igazából a WM1 típusú kerekeken, a váltón valamint a karter tartalmán kívül minden egyedileg készült.
A sok króm mellett a fényezés is igen nagy szerepet kapott. Ray Hill mesterművében a vajszínű motoron – még a kipufogó csöveken is! – kopott bronz jellegű betéteket használt.
Hát, ilyen a 2007-es év világbajnok motorja, Svédországból.