A Gigamachine első café racer-je

Boross Laci Babettával kezdte a motorozást, majd több lépcsőfok megtétele után elérkezett oda, hogy egy sportmotorban látta az álmai beteljesedését. A dolgok azonban másképpen alakultak…

Az ok a szülői kar erős tiltakozásában keresendő, amit csak első pillanatban kell negatívnak tartanunk. Laci apukája ugyanis Harley-val közlekedik, és inkább a nyugodt közlekedési stílus híve. Na, ennyit a speedmotorról… A kompromisszum némi útkeresés után megszületett. Legyen V2-es, de akkor már átépített!
Laci a sikeres egyetemi felvételinek köszönheti a motort, ugyanis a Nyugat Magyarország egyetemre nyert felvételt, erdőmérnök lesz. A tanulmányi ösztönző tehát hatott!
A használt Dyna Sport beszerzése után az AMS-hez tért be először a motorral, ahol néhány dolgot beszereztek hozzá, mint például az eléggé meghatározó Ceriani első futóművet, na és a gyönyörű tankot. A sportos jelleg első lépése már meg is volt, Laciban azonban már kiérlelődött a pontos végcél. A megoldás a caféracer!
Sokat informálódott, keresgélt, és egész gyorsan összeállt benne a Dyna Sport alapvető méreteire illő átalakítás. A café racer-ben találta meg leginkább azt a sportos, mégis régies, különleges formát, ami neki tetszik. A kész koncepcióval, vázlatokkal állított be a Gigamachine műhelybe, ahol nagyon örültek a kész terveknek, alig kellett belenyúlni, igazából csak a legoptimálisabb megoldásokat kellett együtt megkeresni.
Először is megszűntették a krómozott felületeket. Csak a fekete és az alu kontrasztjára alapoztak, így ami króm volt, az mind fekete szintert kapott. Ebbe
a halmazba belecsúszott az akksifedél, a váznyúlvány, és minden olyan alkatrész, mely krómozott egy Dyna-n. Ugrottak az elemek, és folytatódott a különlegesen szép megmunkálású alumínium alkatrészek beépítése, helyére került a farokidom.
Kompromisszummentes megjelenés egy V2-essel? Ezen segít az LSL csutkakormány az old school markolattal és a gigantikus fordulatszámmérő, mely mellett eltörül a km óra a mart alu házban. A műszerfal része viszont egy kapcsolásjelző fény meg a villahídba épített visszajelző is. Café racer, kicsit dragsteres beütéssel?
A motor jelentős tuningot nem kapott, maradt 1450 cm3. Viszont Andrews tengely van benne, nyitott a kémény és a légszűrő. Kb. 80-85 lóerő lehet.
Három hónap kellett a mű elkészültéhez, és a legnehezebb az alu elemek legyártása volt. Tiszta alu felület, szó nem lehet gittelésről vagy fényezésről.
Remekül sikerült! Mindenhol fekete, a kémény bandázsolva, csak
a vége maradt alu, és a blokkból is csak néhány apróság.
Ritka öröm ilyen jellegű motort bemutatni nektek, a V2-esre épített caféracer itthon korszakalkotó újdonság, nem lennék meglepve, ha rövidesen többen is kedvet kapnának ehhez a stílushoz!