Sapi őskövülete

Na, mi, szériamotor van a Wild-ban? Akár ez is felmerülhetne az első pillanatban, de ne higgyünk az első benyomásnak! Ez itt bizony egy közel fél évszázada caféraceresített motor, kellemesen rendbehozva.

Az 1960-as Royal Enfield bizony fél évszázados korba lépett. A kéthengeres Super Meteor 700 köbcentis, és egészen megdöbbentően jó hangja van, kissé hasonlít egy ismert V2-esre. De ahogy harap, az legalább annyira meglepő, mint mikor annak idején egy P20-as Pannoniának rángattál oda. Váratlan, pörgős és izgalmas…
A motor Angliából, West Sussex megyéből vándorolt Sapi műhelyébe, működésképtelen állapotban. A második tulaj adta el, aki 1967-ben vette. Kicsit már átalakította az akkor divatos café racer formára. A korabeli „tuning” alkatrészeket használta, így gyakorlatilag ez egy eredeti café racer – legalábbis volt, mivel rendesen hozzá kellett nyúlni. Az állapota siralmas volt, de a legtöbb alkatrész megvolt, ami az újjászületéséhez kellett.
„Amikor a műhelybe érkezett, már tudtam: olyan szép a formája, hogy nem szabad nagyon eltérnem az őskori építő elődöm gondolataitól, csak tökéletesíteni a vízióját!” – mondta Sapi, és így is cselekedett.
A rengeteg takarítás után fényezés és polírozás órái következtek, majd jött a forma rendbetétele. A kormány Ace Bar stílusú, mely az alumínium sárvédővel és a polírozott lámpafejjel egészen futurisztikus megjelenést eredményez. A gyári teleszkópburkolatok helyett gumiharmonikák kerültek rá, és át lett alakítva a sárvédő.
A kipufogók egyenesen az őskorból származnak. Az ak­kori café őrületnek kedvelt darabjai, melyeket a 60-as évek egyik ismert tuningmestere, Paul Dunstall készített. A hátsó sárvédő, mely leváltotta a vastag gyári elődjét, egy Nor­tonról származik, a rövidítése után az eredeti rendszámot tartja, kissé feljebb a gyári helyétől. Mivel feljebb került, a Britax lámpa alá távtartót raktak, amivel korrigálták a helyzetét. Így már határozottan hátra világít a 6 voltos égő, melyet egy generátor energiája táplál.
A 19 collos kerekek a Dunlop cég termékei, az eredeti felületek megtisztítása után néznek így ki. Patinás a külsejük!
Az ülés a Sapka Művek és Nagy Ricsi műve, a gyári kárpitanyagot használták fel, így kecsesebb, és kisebb ülésen roboghat a vezetője. A bőrön meglátszik a kor.
A motort vezetni nem egyszerű. A vezetési nehézséget az angol kivitel jelenti, hiszen a brit motorgyártók a ’70-es évekig a jobb oldalra helyezték a váltókart, és a bal oldalra a fékkart. És külön váltókar gondoskodik arról, hogy bármikor üresbe lehessen rakni!
A „száguldás” élményének kontrollálását a Smith mérföldóra biztosítja, melyben egy chronograph szerkezet ketyeg – és nem forog. Yamaha oldalsztender, módosított tartó, és hátsó sárvédő segíti az összhatást. A fekete színbe a sok rézalkatrész miatt, belekerült egy arany csík a krómbetét szélére, amely kihangsúlyozza a tank emblémáját.
Sapi café racer-e tisztán egy múltat idéző jármű, nem került bele mai kor szellemében értelmezhető újragondolás. Ennek leglátványosabb része a fék, amely a maga korában modernnek volt tekinthető – de az a kor már elmúlt. Ha gyalog toljuk, viszonylag megérezhető egy erősebb fékezés hatása.
Hát, ilyesmi vasakkal száguldoztak a café racer hőskorában, Angliában.

Retép