Ha az elején akarom kezdeni, egészen 1864-ig kell visszamennünk. Történt ugyanis, hogy az amerikai polgárháború unalmas éveiben egy orvosi szaklap viccrovatában megjelent a fogantatás egy elég különös módja. Állítólag az egyik katona a legféltettebb testrészébe kapott lövést, majd a golyó (a puskából származó, természetesen) továbbhaladva egy asszony méhébe fúródott, és 9 hónap múlva megszületett a fegyver fia. Az akkori iskolázottság lehetővé tette, hogy néhányan komolyan vegyék a sztorit, és városi legenda formájában elterjesszék.

Esetünkben a legenda inkább a motorblokkra korlátozódik, az 500 köbcentis, egyhengeres erőforrást a BSA által gyártott minden elképzelhető típusba beépítették. Olyan volt ez, mint egy motorizált WD-40: amihez nem tudod használni, azzal nem is érdemes foglalkozni. Akárcsak a Harley flathead blokkja, ez is bekerült mindenbe a versenymotoroktól a katonai gépekig. A váltó épp az utóbbiak egyikéből származik, egy BSA M20-ból.
Ezzel ki is merítettük a gyári alkatrészek nem éppen tág halmazát, a motor többi része szinte kivétel nélkül az angliai Lamb Engineering-nél készült, egy CNC gépekkel jól ellátott üzemben. A cégnek – a legújabb trend szerint – semmi köze a motorokhoz, és ez úgy látszik, egyre gyakoribb a külföldi motor show-k nyertesei között. (Hol van már az az idő, amikor a fémporral keveredett izzadtság volt a hűtőfolyadék, és a három kőbányai után CAD programmá alakult agyunk pillanatok alatt 3D-ben modellezte a végeredményt!)
Hát, akkor nézzük, mit tettek elénk a gépek, vagy legalábbis Larry, a gép építője! A váz teljesen egyedi elemekből áll össze, ezek között van kovácsolt, öntött és CNC mart. A motoron első pillantásra valami japán fordított teleszkóp figyel, de ne hagyjuk magunkat becsapni! Egyedileg készült alumíniumöntvény felsőrészben futnak a csúszó szárak és a rugók.
A hátsó felfüggesztés első látásra zavarosabb, mint egy brazil szappanopera rokoni szálai. A rugók a váltó felett kaptak helyet elég lehetetlen helyzetben. Egy-egy lánc kapcsolódik hozzájuk, majd a blokk és a váltó között visszafordulva, ez köti össze őket a lengővillával.
Hogy biztosan nagyker áron kapjuk a motorláncot a helyi szaküzletben, arról a nyitott primerlánc gondoskodik. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezzel a motorral ipari mennyiségű láncsprayt fújhatunk el egységnyi idő alatt, és reggelente bátran hozzácsaphatjuk a kiló kenyér és az újság mellé a szatyorba.
A 17 collos kerekek korábban supermoto-n szolgáltak és az eBay-ről származnak.
Az első fék igazi csemege. Hogy a kormányt ne csúfítsa el mindenféle kockákkal és hengerekkel, Larry a bowdent levezette egészen az első kerék tengelyéig, ahol a munkahengert egybeépítette a féknyereggel. A gázbowden csigás megoldással működik, korábban Stellan Egeland 8 szelepes knuckle-jén láthattunk hasonlót.
A tank és a farokidom egysége megbonthatatlan, az egyenes alsó rész legalább akkora jelentőséggel bír egy igazi café raceres életében, mint Indian Larry 30,5 fokos villaszöge vagy a tuning simsonosnak a 70 km/óra elérése.
A fényezés a réz, a sárga és az arany különböző tónusaiból tevődik össze, méghozzá elég gusztusosan.
Ugyan a fegyver fia 40 lóerejével nem lett polgárháborús puskagolyó de a Mainz-ban megrendezett Custom Chrome Motorshow-n célba talált, és elhozta a Best of Show díját.

Szöveg: Roland
Kép: Horst Rösler

Techno:
Motor neve: Son of a gun
Építette: Lamb Engineering, Larry Houghton
Tulajdonos: Larry Houghton
Váz: Egyedi, kovácsolt és mart elemekkel
Villaszög: 27 fok
Első villa: Fordított teleszkóp, egyedileg öntött alumínium felsőrésszel
Lengővilla: Egyedi, kovácsolt
Blokk: BSA Goldstar 1951, 500 cm3
Karburátor: Amal
Első és hátsó kerék: 17 collos, Talon agyra fűzött Excel felnik
Első gumi: Metzeler
Hátsó gumi: Dunlop
Első fék: Egyedi, bowdenes működtetésű, a munkahenger közvetlenül a féknyereg mellett
Hátsó fék: Egyedi, hidraulikus
Tank: Kézimunka, síklemezből
Kipufogó: Kézimunka, rozsdamentes
Fényezés: Del Whittaker