A Uem Dragbike Európa-bajnokság negyedik fordulóját a hűvösnek mondott Finnországban rendezték meg. Az Alastaro-i pálya cseppet sem nevezhető újnak, több mint egy évtizede szolgálja ki a dragversenyzés szerelmeseit.

A Sovereign csapat ismét mindkét versenyzőjét indította a futamokon, Rasmus Olesen egy régebbi fejlesztésű G2-es Buell gépen, míg Jesper Thiel, a bajnoki cím legnagyobb esélyese egy újabb, erősebb motor nyergében vágott neki a pro stock kategória finn fordulójának.
Rasmus első futása nem sikerült fergetegesre, a 7,48-as időeredmény meg sem közelítette a motor teljesítményeinek határát. Minden szem Jesper Thielre szegeződött, tőle természetesen sokkal jobb időt várt a csapat. A dán versenyző Frederick Fredlund-dal állt a rajtvonalhoz, és a látványos burn-out után 7,2-es időt sikerült futnia 298 km/h végsebességgel. Rujp Jenő csapatfőnök nem idegeskedett, hiszen még csak pénteket írtunk, a motorokat jócskán hozzá kellett csiszolni a finn pálya adottságaihoz.
A délutáni futam valamivel jobban sikerült Rasmos Olesen-nek: 7,39-es időt futott, ez azonban még mindig kevés volt. Sovány vigaszt jelentett, hogy a mezőny többi versenyzője sem tudott kiemelkedő eredményt produkálni, a motorok valamilyen oknál fogva nem hozták az elvárt teljesítményeket. Ismét Jesper Thiel következett, motorja azonban megadta magát, és féltávnál Jesper kénytelen volt elcsukni a gázt, megkímélve ezzel a blokkot a további esetleges sérüléstől. A Sovereign csapat sátrában lázas szerelés vette kezdetét, George Bryce és Jesper Thiel vésővel, kalapáccsal valamint hegesztőpisztollyal hangolták finomra a masinát. A sötét felhők nem csupán a Sovereign sátra fölött gyülekeztek, délután hat órakor ritkán látott felhőszakadás zúdult a pályára. Kisebb tavak keletkeztek a sátrak alatt: Martin Bishop és csapata járt a legrosszabbul, ők félméteres vízben bosszankodtak az időjárás miatt.
Szombat reggel ismét verőfényes napsütés várta a versenyzőket, akik abban a boldog tudatban voltak, hogy a motorok rendben vannak, a hibákat kijavították. Jesper állhatott rajthoz elsőként, 7,2-es idejével azonban ismét nem tudott kiemelkedni a mezőnyből, és a csapat szerelői kezdtek gyanakodni, hogy a levegő összetétele okozhat teljesítménycsökkenést a motorokban. Rasmus sem tudott jó időt futni, úgy gondoltuk, a 7,4-es idő nem biztos, hogy elegendő a legjobb nyolc közé jutáshoz.
Komoly fejtörés vette kezdetét, tanácstalanság uralta azonban a teljes mezőnyt, mindenki szerelt, állítgatott, kutatta a leadott teljesítmény hiányának okát. A rendezvényre kilátogató hatalmas tömeg mit sem érzékelt ebből a feszültségből, hiszen látványból nem volt hiány, senki sem unatkozott, a hatalmas hőség ellenére – vagy éppen emiatt – rengeteg sör fogyott a finn pályán, ennek eredményeképpen többen elfáradtak, és picit ledőltek pihenni.
A délutáni időmérők következtek, a pilóták most már óvatos optimizmussal álltak a rajthoz. A tűző napon való várakozás nem tett jót a versenyzők idegrendszerének, a finn szervezők sem voltak a helyzet magaslatán, jócskán megvárakoztatták a felsorakozott csapatokat az ötven fokos betonon.
Rasmus Olesen startolhatott elsőként, az idő ismét 7,4 (ezzel az eredménnyel a nyolcas tabella utolsó helyére kvalifikálta magát, ellenfele az elődöntőben Federick Fredlund lett). Jesper Thiel állt a rajthoz másodikként a Sovereign csapatból. A sok küszködés ellenére sem sikerült javítani a motor teljesítményén, sőt a 7,5-ös idővel bebizonyosodott, hogy nagy a baj. Jesper legjobb futása alapján a nyolcas tabella második helyén foglalt helyet.
A vasárnap délelőtt a várakozás jegyében telt. A menetrend szerint érkező szombati vihar és villámlás tönkrevágta a pálya időmérő berendezését. A kiesett csapatok pakolni kezdtek, a nézők fogyatkoztak, a Sovereign versenyzői az állórajtot gyakorolták, míg mi, médiások új operatőr után néztünk.
A csapatfőnök meghívására Alastaro-ba érkező George Bryce (a G2 Buellek Atyja) kérdésünkre elmondta, hogy valószínűleg szenzorprobléma okozta a gyenge teljesítményt, nem tudni még, melyik érzékelő felelős a történtekért, mindenesetre megpróbálják kideríteni, hiszen a csapatnak egyetlen jó futása sem volt ezen a hétvégén.
Délután három órakor a top fuel autók részvételével megkezdődtek az elődöntők. Ismét hosszas feszült várakozás vette kezdetét az immáron valamivel hűvösebb aszfalton. Többen hazaszóltak, hogy késnek.
Volt azonban, aki rendkívül jól szórakozott. Rasmus Olesen ellenfele, Frederik Fredlund a rajtnál kiesett, motorját elektromos gondok miatt nem tudták elindítani, így Rasmus nyerte az egyik elődöntőt. Jesper Thiel pedig, kinek motorja vasárnap reggel el sem akart indulni, több órás kitartó szerelés és Kasziba Pisti „Cseréljétek ki újra a főtengely szenzort!” tanácsa után Keneth Vik-kel állt a rajthoz, és győzött! A középdöntőben Rasmus alulmaradt a Karl Lyrén-nel való küzdelemben, azonban így is sikerült megszereznie a negyedik helyet. Jesper viszont a Dave Beck-kel vívott hatalmas csatában győzött, így döntőbe jutott, ahol a Rasmus Olesen-t legyőző Karl Lyrénnel mérkőzhetett meg.
A kezdeti fiaskók dacára a finn szervezők nem viselkedtek kapkodó idegbetegek módjára, egy, a pályán keresztbeforduló autó után képesek voltak másfél órát takarítani, bár mindenki tudta: a finn éjszaka hajnali háromkor kezdődik, és ugyanakkor is ér véget, a levegő erőteljesen hűlni kezd, és viharfelhők is közeledtek. Az angol hidegvéréről amúgy sem híres Keith Bartlett szemlátomást nehezményezte a történteket.
Aztán végre sor kerülhetett a döntőre: Jesper Thiel, másfél óra várakozás után 7,14-es idővel legyőzte Karl Lyrén-t, így a pro stock kategória győztese lett Alastaro-ban is!

Kicsi Rocker