Ismerős az a hátsó lámpa valahonnan. Még 1991-ben láttam hasonlót, mikor Billy Gibbons gyógyíthatatlanul beleszeretett a motorokba, és a ZZ Top együttes padlizsánlila Cadillac mintájára gyorsan épített (vagy építtetett) két lowrider Harley-t. Ezek voltak a Hogzillák a vágott tetejű Cadzilla mellé, legfőbb ismertetőjelük a teljesen burkolt hátsó kerék mögött végigfutó, fél méteres, keskeny hátsó lámpa volt. E régi emlék ugrott be nekem, mikor megláttam a White Angelt.

A burkolt kerék és a jellegzetes lámpa már visszatérő motívum Artúrnál, mert korábban hasonló stílusra épített meg egy Suzuki Intrudert. Határozottan tagadja, hogy látta volna valaha a Hogzillát. Igaza lehet, mert a hosszú lámpa az egyetlen stílusjegy, mely összeköti több évtized távlatából a motorokat. Persze van még egyezés másban is: a műnyagok teljes mellőzése. Acélból készült a tank hosszabbítása és a sárvédő, mely szinte lebeg a vezető mögött, mint egy angyalszárny. Egy Harley nem tűri meg a plasztikot.
Bár a vázat nem vágták meg, a motoron rengeteg kézimunkát kellett elvégezni a lapos lowrider stílus eléréséhez, mielőtt Fehér Angyal lett belőle. Kapásból mennie kellett a vastag ülésnek, aztán új villahidakat kellett marni, melyekbe 5 fokos kidöntéssel kerültek bele a hosszabb villaszárak. A hosszabb optikai hatást az is segíti, ha minél kevésbé tagolt a motor, ezért a tank illesztés nélkül, észrevétlenül folytatódik az ülés alatt és a hátsó kerék felett ér véget. Alsó íve hajszálpontosan követi a V2 blokk hengerfejeinek körívét, mintha egyetlen hullám menne végig angyali könnyedséggel a lowrideren. Még a fényezésben is benne van a könnyedség, mert a fehér alapszínen távolról nem látszik a halványkék airbrush festés, csak a napfény vagy a vaku villanása hozza elő a hullám fodrait.
A lábtartó nagyon szem előtt van, ezért fontos volt, hogy a mintázata a Zodiac kormánymarkolatokhoz hasonló legyen. Igen ám, de ilyen nem volt. Artúr pofonegyszerű megoldást választott: alulra is markolatot szerelt. Elég vastag, elbír az mindent…
Ugyanilyen egyszerűen oldotta meg az oldalra kirakott rendszám kérdését is. Fektetve nem szép, ezért függőlegesen került fel. Vannak olyan rendszámtartók, melyeket el lehet fordítani, de ezt nem.
– A rendőr még nem szólt érte – vonta meg a vállát Artúr.
Építés során nem csak a stílus volt fontos, hanem a használhatóság is. Artúr hosszú túrákra jár a Fehér Angyallal, ezért szerelt fényszórót az alsó villahíd alá. Szerencsére nem töri meg a stílust, mert lencsés világítótest, tehát viszonylag diszkréten tud a villaszárak közé bújni. A hosszú utak miatt van csomagtartó a vezető mögött. Erre rövid szereléssel utasülést lehet erősíteni, de az meg olyan pici lett, hogy muszáj volt háttámlát is készíteni hozzá. Az „utas vagy csomag” kérdését csak úgy lehetett megoldani, hogy a háttámlához újabb csomagtartót kellett készíteni, ez utóbbi kicsit nagyobb, mint a sárvédőn lévő, mert ugye több személyhez több cucc tartozik.
Kétszemélyesre átalakítva viszont a háttámla válik a motor legmagasabb pontjává, a csomagtartó pedig még üresen is olyan hatást kelt, mintha egy hátizsákos turista lenne előttünk egy könnyed, áramvonalas lowrider helyett. Igen, sérül a stílus. De ennyit még egy motorosnak is el kell viselni a családjáért, nem?