A Fitil Metal Works és a moszkvai Harley-Davidson közös motorja mellett Luke X-Wing-je már tényleg csak szánalmasan unalmas szolgálati jármű lehet, az űr VW Caddy-je, amiben a fél életed eltöltöd havi 80 ezerért. De amiről minden Jedi lovag titkon álmodik, az nem más, mint az orosz Skywalker’s Caddy, a világbajnokság 8. helyezettje!

Alexander Fetisov elmondása szerint a beépített űrtechnika után kapta a nevet a motor. Nos, a szerkezet tényleg nem kispályás, de ha ilyen technikát használnak az oroszok az űrben, akkor első dolgom lesz 20 centi betonnal megerősíteni a födémet.
A forma viszont tényleg érdekes, felidéz valamit abból, amit a Star Wars epizódjaiban láthattunk. A felületek kopottas fémhatása és a hátsó kerék melletti idom hűtőbordái mind jól illenek a képbe.
Láttunk már ilyet korábban is, de a korrózió ellen legtöbbször egy matt lakkréteget kap a felület. Itt ezt úgy küszöbölték ki, hogy az idomokat alumíniumból, az összes többi dolgot pedig rozsdamentes acélból készítették el.
A V-Rod blokkot mintha beleöntötték volna a vázba, tökéletes választás, pedig nem sokan használják motorépítéshez. Miért is? Bingó! A hatalmas vízhűtőt nincs hová elrejteni. A Fitil Metal Works nem is próbálkozott semmi szokványos megoldással, a hátsó kerék melletti idomban kialakuló szaunában izzad, minden bizonnyal fixre kötött ventilátorral orvosolva a légáram hiányát.
Természetesen van itt más is, amivel a blokkot kínozzák. Az injektor nem illett az űrtechnikáról gondosan kialakított képbe, a helyére egy ’70-es évekből származó Zenith karburátor került, a maga disznóbőr-szimmeringes gyorsítópumpájával. (Még 20 centi beton a födémre!) A gondosan beállított erőforrás minden bizonnyal az életéért könyörög, miközben a gyárilag ventilátorral hűtött fedélzeti számítógép parancsai süket fülekre találnak.
De itt van a kuplung és a fék kezelőszerveinek egyedi (a leírás szerint „hidromechanikus”) technológiája is. Ha magyarra lefordítom, ez annyit tesz, hogy a főfékhenger a tank alatt van, és bowdennel működik. Azt csak csendben jegyzem meg, hogy a 20 évvel ezelőtti Gilera robogókon láthattunk hasonló megoldást. De akkor miért is lett ez a motor az előkelő 8. helyezett?
Ezért:
Az első és a hátsó felfüggesztést is hidraulikus munkahengerek (nem levegő!) emelik és süllyesztik, összesen három állásba. A „show” állásban a motor a földön ül, a középsőben már motorozható de „csak lassan és egyenesen” ahogy Fetisov fogalmaz. Ezenkívül van egy motorozásra teljesen alkalmas beállítás is, kb. 15 cm hasmagassággal.
A hátsó rész még emberi ésszel felfogható, egyszerű lengővilla egy központi rugóval, aminek alsó része egy himbás mechanizmuson keresztül csatlakozik a lengővillához. Ezt a himbát mozgatják a blokk alatti hidraulikus hengerek, így süllyesztve vagy emelve a motort anélkül, hogy a rugóút változna.
Az eleje pedig érdekesebb, mint a pincsi anyuka és dán dog apuka szerelmének gyümölcse, és bonyolultabb, mint az egyszerűsített adóbevallásom. A villaszög változtatásával állítható a magasság. A blokk alatti munkahengerek azt a csövet mozgatják, amire elsőként azt hinnéd, hogy az első vázcső. Ehhez jön még az utánfutás szögének automatikus változtatása a felső rúddal.
A motorozhatóság megtartása végett a kormány mindig ugyanabban az állásban van, és két külön csapon forog a vázon. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nem fordítod, hanem előre-hátra tolod a két féldarabból álló kormányt, ami egy rudazattal továbbítja a szándékod a villa felé.
Elég beteg ötlet, de ha az Erő veled van, talán elkormányzod valahogy.